Vérgáz paraméterek értelmezése

Vérgázanalízis tudástár

Vérgáz paraméterek értelmezése

pH paraméter értelmezése

Artériás vér pH paraméter – pH(a)

A pH(a) referencia tartománya (felnőtt): 7.35 – 7.45

Definíció
A pH a minta aciditását vagy alkalitását jelzi. A mintától függően a rendszerszimbólum lehet pH(a) az artériás vér esetében, vagy pH(v) a kevert vénás vér esetében. Az analizátor szimbóluma lehet pH.
A pH a hidrogén ion aktivitás negatív logaritmusa. (pH = – logaH+)

Miről informál a pH ?
A pH az acidaemia és az alkalaemia nélkülözhetetlen mértéke és ezért alapvető része a pH vérgázanalízisnek. Sok metabolikus folyamat normális működéséhez szükséges, hogy a pH relatíve szűk tartományban legyen.

Klinikai értelmezés
Ha a pH a pCO2 értékkel összefüggésben a respiratorikus komponensként és a plazma bikarbonát koncentráció (cHCO3) vagy a standard bázis felesleg (SBE) a metabolikus komponensként kezelhető, a respiratorikus és metabolikus zavarok elkülönítése lehetséges.

SIGGAARD ANDERSEN SAV-BÁZIS MONOGRAM
A pH, a pCO2 és a bikarbonát értékek felvétele az alábbi grafikonon általában informál a sav-bázis zavar típusáról.

A Siggaard Andersen Sav-Bázis Monogram megmutatja a várható választ az elsődleges vagy kompenzált sav-bázis eltéréseknél.

A respiratorikus acidosis-t alacsony pH, magas pCO2 és normális SBE jellemzi. Ha az állapot hosszabb ideig fennáll, a veséken keresztül történő bicarbonát kiválasztás csökkenni fog és az acidosist részben vagy teljesen kompenzálni fogja a vér emelkedett bikarbonát koncentrációja. A kompenzált respiratorikus acidosist a csak kissé alacsony pH, magas pCO2 és magas bikarbonát szint jellemzi.

A metabolikus acidosis-t alacsony pH, alacsony bikarbonát koncentráció és normális vagy alacsony pCO2 jellemzi. Ha a beteg spontán légzik, ezt az állapotot általában részben kompenzálja az alacsony pCO2-t eredményező hyperventilláció.

A respiratorikus alkalosis-t magas pH és alacsony pCO2 jellemzi.

A metabolikus alkalosis-t a magas pH és a magas bikarbonát koncentráció jellemzi. A spontán légző betegek kis mértékben csökkenthetik az alveoláris ventillációjukat, annak érdekében,hogy egy kissé emelkedett pCO2 értékkel kompenzálják az alkalosist.

Az alacsony pH (acidosis) gyakori okai:
A.: Respiratorikus acidosis:
-Alveolaris hypoventilláció
-Emelkedett metabolikus ráta
B.: Metabolikus acidosis:
-Keringési elégtelenség
-Veseelégtelenség
-Diabeteses ketoacidosis
-Gastro-intestinalis bikarbonát vesztés(diarrhoea)

pO2 paraméter értelmezése

Artériás oxigén nyomás – pO2(a)

pO2(a) referencia tartomány (felnőtt): 83-108 Hgmm (11.1-14.4 kPa)

Definíció
A pO2 az oxigén parciális nyomása a vérrel equilibriumban lévő gáz fázisban. Az artériás vér magas és alacsony pO2 értékei hyperoxaemiát és hypoxaemiát jelentenek. A mintától függően a pO2(a) az artériás vér szimbóluma, míg a pO2(v) a kevert vénás véré. Az analizátor szimbóluma lehet a pO2 is.

Miről informál a pO2 ?
Az artériás oxigén nyomás a tüdő oxigén felvételét mutatja.

Megjegyzések
Fontos megjegyezni, hogy a magas pO2 a szabad oxigén gyökök termelődése miatt toxikus lehet. Ez különösen fontos újszülöttek esetében, s még ennél is jelentősebb koraszülötteknél. Ez utóbbiak esetében az artériás pO2 nem lehet magasabb, mint 75 Hgmm (10.0 kPa).

pCO2 paraméter értelmezése

Széndioxid nyomás – pCO2

pCO2(a) referencia tartomány (felnőtt)
Férfi: 35 – 48 Hgmm (4.7 – 6.4 kPa)
Nő: 32 – 45 Hgmm (4.3 – 6.0 kPa)

Definíció
Meghatározás szerint a pCO2 a széndioxid parciális nyomása a vérrel equilibriumban lévő gáz fázisban. A pCO2 artériás vérben mért magas és alacsony értékei a vér hypercapniáját illetve hypocapniáját jelzik. A mintától függően az artériás vér rendszerszimbóluma lehet pCO2(a) vagy a kevert vénás véré pCO2(v). Az analizátor szimbóluma lehet pCO2.

Miről informál a pCO2 ?
A széndioxid azonnal átdiffundál a sejtmembránokon és koncentrációja a normál belégzett levegőben nullának tekintendő. Ezért a pCO2 tükrözi, hogy megfelelő-e az alveolaris ventilláció a metabolius rátához képest.

Klinikai értelmezés
A. Alacsony pCO2. Alveolaris hyperventilláció (hypocapnia):
Az alveolaris hyperventilláció gyakori okai:
Elsődleges:
-Agresszív lélegeztetés.
-Psychogén hyperventilláció.
Másodlagos:
-Kompenzatorikus metabolikus acidosis.
-A centralis idegrendszer érintettségét követően.
-Hypoxiát követően.

B. Magas pCO2. Alveolaris hypoventilláció (hypercapnia):
Az alveolaris hypoventilláció leggyakoribb okai:
-Tüdő betegség.
-Központi idegrendszeri depresszió, akár elsődleges, akár másodlagos a szedativumok vagy altatószerek hatására.
-Lélegeztetés, akár permissive hypercapnia vagy túl alacsony alveolaris ventiláció miatt.

Megjegyzés
A pCO2 tükrözi, hogy kielégítő-e a pulmonalis ventiláció. Ezért különbséget lehet tenni az elsődlegesen ventilációs eredetű respiratorikus problémák és az oxigenizációs problémák között. A ventilációs elégtelenség súlyossága és fennállásának időtartama is megítélhető a társult sav-bázis változások alapján (lásd pH).

Gyakran a kezelési stratégia része, hogy olyan értékeket fogadunk el vagy éppen tűzünk ki célul, amelyek a referencia tartomány alá vagy fölé esnek. Ilyen esetekben fontos, hogy tisztában legyünk a pCO2(a) változások hatásaival.

A hypercapnia vagy hypocapnia fontos okai az artériás pO2 változásainak. A pCO2(a) csökkenése pulmonalis vasodialtatiot okoz, míg a systemás keringés számos területén, így az agyban is vasoconstrictiot. Az alacsony alveolaris pCO2 növeli az alveolaris pO2-t és az alkalosis balra tolja az ODC-t; mindkettő hatás fokozza a tüdők oxigén felvételét. Ugyanakkor az ODC balra tolódása következtében fellépő systemás keringési hatások, csakúgy, mint a szövetek felé történő oxigén leadás romlása, ellensúlyozzák azt a hatást. A csökkenő pCO2 végül az oxigenizáció romlását eredményezheti. Bár a systemás vasoconstrictio perceken vagy órákon belül kompenzálódhat, szervi hypoperfusiot okozhat, amely különösen az agyban ischaemiához vezet.

A pCO2(a) növekedése hypoxaemiát okoz, mivel az alveolaris oxigén nyomás az alveolaris gáz egyenlőségnek megfelelően csökken. Ráadásul az akut respiratorikus acidosis következtében jobbra tolódott ODC csökkenti az artériás ctO2-t, de javítja az O2 leadását. Másrészt a növekvő pCO2 emelkedett perctérfogatot és a szövetek felé történő fokozott oxigén leadást eredményezhet.

Összegezve, a pCO2 változások hatásai komplexek és még nem tökéletesen tisztázottak. Az artériás pCO2 értékelése ezért az adott klinikai helyzet függvénye.

Kálium paraméter értelmezése

Kálium koncentráció, cK

A cK+(aP) referencia tartománya (felnőtt): 3.5 – 5.0 mmol/L

Definíció
A cK+(aP) a kálium koncentrációja a plazmában. Az artériás vér rendszerszimbóluma a cK+(aP). Az analizátor szimbóluma lehet K+.

Klinikai értelmezés
A. Alacsony cK+ értéket okozhat:
– Diuretikumok
– Diarrhoea
– Vomitus
– Respiratorikus vagy metabolikus baseosis
– Hyperaldosteronismus

B. Magas cK+ értéket okozhat:
– Vese elégtelenség
– Metabolikus acidosis
– Toxikus acidosis (szalicilát, methanol, stb.)

Megjegyzés
Magas cK+ értéket okozhat a vérminta vörösvérsejtjeinek haemolízise. Ez gyakran látható túlzottan erőteljes aspiráció, illetve kapilláris minta esetén, amikor a nehezen jön a vér és jól megnyomkodjuk, hogy elősegítsük a kapilláris teljes feltöltését. Ez a rossz kapilláris mintavételi technika magasabb K értékhez vezethet.

Nátrium paraméter értelmezése

Nátrium koncentráció, cNa

A cNa+ (aP) referencia tartománya (felnőtt): 136 – 146 mmol/L

Definíció
A cNa+(P) a nátrium (Na+) koncentráció a plazmában. Az artériás vér rendszerszimbóluma a c Na+(aP). Az analizátor szimbóluma lehet Na+.

Klinikai értelmezés
A. Alacsony cNa+ értéket okozhat:
– Vízmérgezés
– Vese elégtelenség
– Szív elégtelenség
– Máj elégtelenség
– Fokozott ADH szekréció
– Diuretikumok
– Nephrosis szindroma

B. Magas c Na+ étéket okozhat:
– Fokozott Na-terhelés
– Szteroidok
– Vomitus
– Diarrhoea
– Fokozott izzadás
– Osmoticus diuresis

Megjegyzés
Regionális oedema a kapilláris mintavétel helyén fals negatív alacsony cNa+ értéket okozhat.

Kálcium paraméter értelmezése

Kálcium koncentráció, cCa

A cCa2+aP) referencia tartománya (felnőtt): 1.15 – 1.29 mmol/L

Definíció
A cCa2+(P) az ionizált kálcium koncentráció a plazmában. Az artériás vér rendszerszimbóluma cCa2+(aP). Az analizátor szimbóluma lehet Ca++.

Klinikai értelmezés
A. Alacsony cCa2+ értéket okozhat:
– Baseosis
– Vese elégtelenség
– Akut keringési elégtelenség
– D-vitamin hiány
– Hypoparathyroidismus

B. Magas cCa2+ értéket okozhat:
– Malignus folyamat
– Thyreotoxicosis
– Pancreatitis
– Immobilisatio
– Hyperparathyroidismus

Megjegyzés
A cCa2+ a nem-elektrolit kiegyensúlyozott heparin használatakor a legérzékenyebb elektrolit paraméter. Ezért, amikor cCa2+ értéket mérünk, javasolt mindig elektrolit-kiegyensúlyozott heparint használni.

Klorid paraméter értelmezése

Klorid koncentráció, cCl

A cCl-(aP) referencia tartománya (felnőtt): 98 – 106 mmol/L

Definíció
A cCl-(P) a klór (Cl-) koncentráció a plazmában. Az artériás vér rendszerszimbóluma a cCl-(aP). Az analizátor szimbóluma lehet Cl-.

Klinikai értelmezés
A cCl- önmagában, mint különálló paraméter a legtöbbször nem jelentős. Alacsony érték, azonban izom rángásokat, apathiát és anorexiát okozhat.

Megjegyzés
A cCl- legnagyobb jelentősége az anion rés kiszámolásában van. Lásd Anion Rés.

Glukóz paraméter értelmezése

Glukóz koncentráció, cGlu

A cGlucose(aP) referencia tartománya (felnőtt):
3.9 – 5.8 mmol/L (70 – 105 mg/dL)

Definíció
A cGlucose(P) a glukóz koncentrációja a plazmában. Az artériás vér rendszerszimbóluma a cGlucose(aP). Az analizátor szimbóluma lehet cGlu.

Klinikai értelmezés
Mivel mind a hyper- és hypoglikaemia okozhat neurologiai károsodást, a cGlu eltéréseket aggresszíven kell kezelnünk.

Megjegyzések
A glukóz mérést a minta levétele után, amilyen gyorsan csak lehet, el kell végezni, hogy elkerülhessük a metabolizmus következményeként kialakult hibás cGlu értékeket.

Laktát paraméter értelmezése

A laktát koncentráció, cLactate(P)

A cLactate(aP) referencia tartománya (felnőtt):
0.3 – 0.8 mmol/L (2.7 – 7.2 mg/dL)

Definíció
A cLactate(P) a laktát koncentrációja a plazmában. Az artériás vér rendszerszimbóluma cLactate(aP). Az analizátor szimbóluma lehet cLac.

Klinikai értelmezés
A súlyos betegségekben ismert jelenlétén kívül emelkedett laktát koncentrációt találhatunk görcsrohamok alatt és után és fizikai munka végzése után. A veleszületett metabolikus zavarok ritka eseteiben szintén nagyon magas értékeket találhatunk. Ezekben az esetekben a laktát szint értékelése nem végezhető az akut súlyos állapotú betegeknél javasolt módon.

A kapillárisokból vagy a perifériás erekből nyert vér mintákban mért laktát koncentráció nem jellemzi az általános állapotot és ezért kerülendő. Sok analizátorban számos endogén és exogén anyag kölcsönhatása befolyásolhatja a laktát szint mérést.

Az emelkedett laktát koncentráció a beteg várható állapotának jó előjelzőjeként mutatkozik.

Az intenzív betegek kórházi mortalitásának valószínűsége a vér laktát szint függvényében.
Az intenzív betegek kórházi mortalitásának valószínűsége a vér laktát szint függvényében.

A nem kielégítő oxigén ellátás, a szervezet legtöbb sejtjében fokozott mennyiségű laktát termelést eredményez. Kritikus mértékű sejt hypoxia a normális aerob folyamatokat az anaerob metabolizmus felé tolja, ahol laktát termelődik. A laktát ezért a szöveti oxigén igény és oxigén ellátás közötti kritikus egyensúly felborulását jelző markerként szerepel. A legtöbb esetben az emelkedett laktát vérszint hypoperfusio, súlyosan megromlott artériás oxigén ellátás, vagy e kettő kombinált következménye.

Az artériás vérgáz status monitorozásának végső célja az optimalis artériás oxigén elérhetőség biztosítása. A laktát, bár nem specifikus az artériás oxigén elérhetőségre, mint a megfelelő szöveti oxigenizáció monitora, természetes részét képezi az artériás oxigén status értékelésének.

Általánosságban a fokozott, vagy emelkedő laktát koncentráció éberségre kell, hogy intse a klinikust. Súlyos betegségben a csökkenő, vagy folyamatosan alacsony vér laktát szint (cLactate(P)) a sikeres terápia jelzője. A cLactate(P) monitorozása eszköz a kritikus állapotú betegek adekvát kezelésének monitorozásához.

Alacsony vagy csökkenő cLactate(P) szint
Ha a laktát szint alacsony, a kezelés ugyan megfelelőnek tűnik, de ha csökkent az artériás oxigén elérhetőség, megfelelő lépéseket kell tennünk annak javítására. Ugyanakkor, mellékhatások kockázatával járó, extrém beavatkozások nem szükségesek. Példaként említjük az alacsony pO2 kezelését a tüdő szövetek számára esetlegesen toxikus szintre emelt FO2(I) értékkel, vagy a nagy FShunt érték kezelését fokozott lélegeztetéssel, mely fokozza a volu- és barotrauma veszélyét. Helyette inkább a vérgáz statust és a cLactate(P) értéket monitorozzuk.

Magas vagy növekvő cLactate(P) szint
Magas vagy növekvő cLactate(P) érték esetén, ha az artériás oxigén elérhetőség csökkent, természetesen megfelelő lépéseket kell tennünk, hogy javítsunk rajta. Ugyanakkor, ugyanazon oszlop egyéb paramétereit (keringési és metabolikus status) is kell értékelnünk.
A keringés romlása esetén lehet, hogy szükséges az artériás oxigén elérhetőséget a felső normális tartományba vagy még magasabbra emelnünk, hogy kompenzáljuk a megromlott keringés következtében kialakult hyperlactataemiát. Ilyen esetekben tisztában kell lennünk az oxigén toxicitás kockázatával.

paraméter értelmezése

Total hemoglobin paraméter értelmezése

Teljes haemoglobin koncentráció, ctHb(a)

ctHb(a) referencia tartomány (felnőtt):
Férfi: 8.4 – 10.9 mmol/L (13.5 – 17.5 g/dl)
Nő: 7.4 – 9.9 mmol/L (12.0 – 16.0 g/dL

Definíció
A ctHb a teljes haemoglobin koncentráció a vérben. A teljes haemoglobin elvben tartalmazza az összes haemoglobin fajtát, a desoxi-, az oxi-, a carboxi-, a met- és a sulfhaemoglobint. A legtöbb oximeter a ctHb mérésekor a ritka és oxigén szállításra képtelen haemoglobint nem tartalmazza.

ctHb = cO2Hb + cHHb + cCOHb + cMetHb(a).

Az analizátor szimboluma lehet a tHb.
Az artériás vér rendszerezett szimboluma a ctHb

Miről informál a ctHb ?
A ctHb a potenciális oxigén szállító kapacitás, míg az aktuális oxigén kapacitást az effektív hemoglobin (ctHb mínusz a dyshaemoglobinok) határozza meg. Az artériás vér oxigén szállító tulajdonságait a haemoglobin mennyisége (ctHb), az oxigenizált haemoglobin frakció (FO2Hb) és az oxigén nyomás (pO2) határozza meg.

Klinikai értelmezés
Magas ctHb
A magas ctHb értékek tipikusan magas vér viszkozitásra utalnak, mely növeli a szív utóterhelését és ezért előreható szívelégtelenséget okozhat. Extrém esetekben a mikrocirkuláció is károsodhat.

A magas ctHb értékek (polycytaemia) gyakori okai:
Elsődleges:
-Polycytaemia vera

Másodlagos:
-Dehydratio
-Krónikus tüdő elégtelenség
-Krónikus szív elégtelenség
-Magaslati helyen élő emberek
-Edzett sportolók

Alacsony ctHb
Az alacsony teljes haemoglobin koncentráció vagy az effektív haemoglobin koncentráció magában hordozza a szöveti hypoxia veszélyét, mivel csökkent az artériás oxigén tartalom (ctO2).
Az alacsony teljes haemoglobin koncentráció élettani kompenzációs mechanizmusa a perctérfogat növelése és a vörösvérsejt termelés fokozása.
A perctérfogat növelése ischaemiás szívbetegség esetén lehet, hogy nem szerencsés, csökkent myocardium kontraktilitás vagy áramlási akadály esetén pedig lehetetlen.

Az alacsony ctHb értékek (anaemia) gyakori okai:
Elsődleges:
– Csökkent vörösvérsejt termelés

Másodlagos:
– Haemolysis
– Vérzés
– Dilutio (hyperhydratio)
– Gyakori vér mintavétel (újszülöttek)

Megjegyzések
A normális teljes haemoglobin koncentráció nem garantálja a normális oxigén szállító kapacitást. Ha magas koncentrációban vannak jelen a dyshaemoglobinok, az effektív transzport kapacitás jelentős mértékben fog csökkenni. Az alábbi ábra a ctHb oxigén tartalomra gyakorolt hatását mutatja.

Oxigén szaturáció paraméter értelmezése

Artériás oxigén szaturáció, sO2(a)

SO2(a) normál tartomány (felnőtt): 95-99% (0.95-0.99)

Definíció
Az sO2-t oxigén szaturációnak nevezzük és meghatározás szerint az O2Hb és a HHb + O2Hb koncentrációk aránya.

sO2 = cO2Hb / (cHHb + cO2Hb)

Az artériás vérben a szaturáció rendszer szimboluma sO2(a).
Az analizátor szimboluma a sO2.

Miről informál a sO2 ?
A sO2 az oxigenizált haemoglobin százalékban kifejezett értéke az oxigén szállítására alkalmas haemoglobinhoz viszonyítva. Az sO2 lehetőséget ad az oxyhaemoglobin oxigenizációjának és disszociációjának értékelésére, melyet az ODC segítségével fejezünk ki.

Klinikai értelmezés
Magas (normális) sO2
Az aktuális oxigén transzport kapacitás kielégítő kihasználása. A hyperoxia potenciális veszélye (lásd pO2).

Alacsony sO2
Az alacsony sO2 gyakori okai:
– Csökkent oxigén felvétel (lásd az Első Részt)
– Az ODC jobbra tolódása

Megjegyzések
A dyshaemoglobinoknak és az alacsony haemoglobin koncentrációnak köszönhető csökkent oxigén tartalom még normális oxigén szaturáció mellett is előfordulhat. Ezt figyelembe kell vennünk, mielőtt a légzésfunkciót a sO2 segítségével monitoroznánk.
Jegyezzük meg, hogy ez a parameter akkor nyújtja a legtöbb információt, ha a ctHb-hez viszonyítva használjuk. Lásd még a FO2Hb-t.

Oxyhemoglobin paraméter értelmezése

Oxyhaemoglobin frakció, FO2Hb

FO2Hb(a) referencia tartomány (felnőtt): 94-99 % (0.94-0.99)

Definíció
Az FO2Hb meghatározás szerint az O2Hb és a tHb aránya (cO2Hb/ctHb).
A következőképpen számoljuk ki:

FO2Hb = cO2Hb / (cO2Hb + cHHb + cCOHb + cMetHb)

Az artériás vérben a rendszerszimboluma a FO2Hb(a).
Az analizátor szimboluma lehet O2Hb.

Miről informál az FO2Hb ?
Az oxigenizált haemoglobin frakció a potenciális oxigén transzport kapacitás kihasználtságának mértékét jelenti; ez pedig az oxigenizált haemoglobin frakció arányát jelenti az összes jelenlévő haemoglobinhoz (tHb) képest, beleértve a dyshaemoglobinokat is.

Klinikai értelmezés
Magas (normális) FO2Hb
– Az oxigén transzport kapacitás kielégítő kihasználása
– A hyperoxia potenciális veszélye
– Alacsony FO2Hb
– Az alacsony FO2Hb gyakori okai:
– Csökkent oxigén felvétel
– Dyshaemoglobinok jelenléte
– Az ODC jobbra tolódása

Megjegyzések
Az FO2Hb-t gyakran tévesen „oxigén szaturáció” vagy „frakcionális szaturáció” jelzővel illetik, két olyan kifejezéssel, melyet el kellene kerülni. Az FO2Hb és a sO2 kapcsolata a következő:

FO2Hb = sO2 x (1 – FCOHb – FMetHb)

Fontos tudnunk, hogy a pulse oximeterek által mért „oxigén szaturáció” nem FO2Hb, hanem sO2.
A fenti egyenlet kifejezi az FO2Hb és sO2 viszonyát. Tehát, ha nincsenek jelen dyshaemoglobinok, az oxigenizált haemoglobin frakció azonos a százalékosan kifejezett oxigén szaturációval.

A kettő közötti különbség jól látható az alábbi példából. Jegyezzük meg, hogy ez elsősorban akkor hasznos, ha a ctHb értékkel kapcsolatban használjuk.

ctHb = 10 mmol/L
cHHb = 0.2 mmol/L
cCOHb = 3 mmol/L
cO2Hb = 6.8 mmol/L

FO2Hb = 6.8 / (6.8 + 0.2 + 3.0) x 100 % = 68 %

sO2 = 6.8 / (6.8 + 0.2) x 100 % = 97 %

Carboxy hemoglobin paraméter értelmezése

Carboxyhaemoglobin frakció, FCOHb(a)

Az FCOHb(a) referencia tartománya (felnőtt): 0.0-0.8 % (0.000-0.008)

Definíció
Az FCOHb a COHb és a tHb koncentrációk aránya.

FCOHb = cCOHb / ctHb

Az artériás vérben a szisztematikus szimboluma az FCOHb.
Az analizátor szimbiluma lehet a COHb.

Miről informál az FCOHb ?
Normális esetben a hemoglobin haem csoportja a tüdőben összekapcsolódik az oxigén molekulákkal és alacsony parciális oxigén nyomású helyeken pedig leválik róla, mint például az aktív izomokban. Amikor szénmonoxid kapcsolódik a hemoglobinhoz, akkor a leadás messze nem olyan könnyű, mint az oxigénnél. A szénmonoxid reverzibilisen kötődik ugyan a haem csoport ferro ionjához, de a szénmonoxid affinitása a haemoglobinhoz 200-250-szer nagyobb, mint az oxigéné. Így a carboxyhaemoglobin nem képes oxigént szállítani, mert olyan erősen kötődik a szénmonoxidhoz. Ez azt eredményezi, hogy az oxigén transzport kapacitás csökkenése mellett az ODC balra tolódásával a perifériás oxigén leadás is csökken és egyre kevesebb hemoglobin képes az oxigén szállításra a tüdőből a sejtekhez.

Klinikai értelmezés
Normálisan a carboxyhaemoglobin szint 2 % alatt van, de az erős dohányosoknál ez 9-10 % is lehet. Az újszülötteknél 10-12 %-os carboxyhaemoglobin szintet is mérhetünk, mely a kevésbé fejlett légzőrendszer és a fokozott haemoglobin turnover kombinációjának eredménye.
Akut szénmonoxid belégzésben 10-30 %-os értéknél fejfájás, hányinger és mellkasi fájdalom jelentkezhet. 30-50 % mellett súlyos fejfájás, általános gyengeség, hányás, nehézlégzés és tachycardia fordul elő. 50 % felett, görcsroham, kóma és exitus a következmény.

Megjegyzések
E betegek klinikai értékelése szempontjából nagyon fontos az expozíciós idő, mivel azok a betegek, akik hosszú ideig lélegeztek be viszonylag alacsony koncentrációjú szénmonoxidot, súlyos mérgezést szenvedhetnek. Ha felmerül a carboxyhaemoglobinaemiára gyanúja, 100 %-os oxigént és hyperbarikus oxigén terápiát kell alkalmaznunk a kórtörténet és a neuro-psychiátriai tünetek ismeretében.

Oxigén tartalom paraméter értelmezése

Artériás teljes oxigén koncentráció, ctO2

A ctO2(a) referencia tartománya (felnőtt):
Férfi: 8.0-11.0 mmol/L (17.9-24.7 ml/dL)
Nő: 7.1-10.0 mmol/L (15.9-22.4 ml/dL)

Definíció
A ctO2 a teljes oxigén koncentráció a vérben. A ctO2 a haemoglobinhoz kötött oxigén és a fizikailag oldott oxigén koncentrációinak összege:

ctO2 = sO2 x (1 – FCOHb – FMetHb) x ctHb + aO2 x pO2

„Oxigén tartalom”-nak is nevezzük.
Az artériás vér rendszer szimbóluma ctO2(a).
Az analizátor szimbóluma lehet tO2.

Miről informál a ctO2 ?
A vér oxigén tartalma a vér oxigén szállító tulajdonságának kifejezője. Tükrözi az artériás pO2, az effektív haemoglobin koncentráció és a haemoglobin p50 értékkel kifejezett oxigén affinitása változásainak együttes hatását.

Az ODC és a ctO2 görbe
Az alacsony ctO2(a) érték a szövetek számára szállított oxigén csökkenésével, s így a szöveti hypoxia veszélyével fenyeget, hacsak a perctérfogat növekedése nem kompenzálja. Ezért alacsony oxigén tartalom esetén érdemes megnéznünk a laktát szintet.

A haemoglobin oxigén disszociációs görbe (ODC)

 

A vér oxigén kötésének görbéje

p50 paraméter értelmezése

A vér 50 %-os szaturációjánál mért oxigén nyomás, p50

A p50(a) referencia tartománya (felnőtt): 24-28 Hgmm (3.2-3.8 kPa)

Definíció
A p50 az oxigén nyomása a vér félszaturációjánál (50 %), melyet a mért oxigén nyomásból és a mért oxigén szaturációból az oxigén disszociációs görbe mentén 50 %-ra extrapolálva számoljuk ki. Az artériás vérből meghatározott p50 érték rendszerszimbóluma p50(a). Az analizátor szimbóluma lehet p50(act).

Miről informál a p50 ?
A p50 a pO2 értéke fél szaturációnál (50 %) és a hemoglobin oxigén affinitását tükrözi. Az oxigén disszociációs görbe helyzete elsősorban a pH függvénye, de számos fizikai és kémiai változás befolyásolja a hemoglobin oxigén affinitását.

Megjegyzések
Amikor a p50-et egyetlen artériás mintából határozzuk meg, a paraméter nagyon érzékeny a mérés minőségére, különösen magas, közel 97 %-os sO2 értékeknél. Ha sO2 > 97 % a p50 kiszámítása kevésbé megbízható.


ODC, oxigén disszociációs görbe

Az ODC görbét balra tolja Az ODC görbét jobbra tolja
 c2,3-DPG  c2,3-DPG
 Temp.  Temp.
 pCO2   pCO2
 pH  pH
 FHbF  FSHb
 FCOHb
 FMetHb

FShunt paraméter értelmezése

Relatív élettani shunt, FShunt

Az FShunt referencia tartománya (felnőtt): 2-6 % (0.02-0.06)

Definíció
Az FShunt-öt a teljes oxigén koncentráció alveolaris kapillaris-arterialis különbségének és arterio-venosus különbségének arányával számítjuk ki. Ha nem mérünk kevert vénás vért, az FShunt-öt úgy becsüljük meg, hogy az arterio-venosus különbséget 2.3 mmol/L-nek tekintjük. Az alveolaris kapilláris vér teljes oxigén koncentrációját az alveolaris oxigén nyomásból számítjuk, melyet az alveolaris levegő equation-ből kapunk. A relatív élettani shunt rendszerszimbóluma az FShunt. Az analizátor szimbóluma lehet Shunt.

Miről informál az FShunt ?
Az FShunt (Qshunt / Qtotal) a pulmonalis kapillarisokon áthaladó vénás vér nem oxigenizált százaléka vagy frakciója. Ez pedig a shunt-ölt perctérfogat és a telejs perctérfogat aránya.

Shunt = Qs / Qt0 = ( ctO2(pc) – ctO2(a) ) / ( ctO2(pc) – ctO2(v) )

A shunt kétféleképpen növekedhet:
1.) Valódi shunt, amikor a jobb szívfélből a bal szívfélbe gázcsere nélkül kerül vér, például septum defektus esetén, vagy
2.) Ventillációs-perfúziós zavarnál, amikor az oxigenizáció nem teljes, például gyulladással vagy oedemával járó tüdőbetegségeknél.

Klinikai értelmezés
Ha nincs extrapulmonalis shuntkeringés, az FShunt információt nyújt a hypoxaemia intrapulmonalis komponenséről.
Az emelkedett FShunt a pulmonalis ventilláció és perfúzió aránytalanságát jelzi, például perfúziót a nem ventillált területeken.

Megjegyzések
Még ha csak egy artériás mintából is becsüljük meg, az FShunt az arteriás vérgáz analízisből, a tüdő működéséről nyerhető egyik legtöbbet nyújtó információ.

cHCO3(a,P), aktuális bikarbonát paraméter értelmezése

Aktuális bikarbonát, cHCO3(aP)

A cHCO3-(aP) referencia tartománya (felnőtt): 22 – 26 mmol/L.

Definíció
A cHCO3-(aP) a bikarbonát (hidrogén karbonát) koncentrációja a minta plazmájában. A mért pH és pCO2 értékek segítségével számítjuk ki. Az artériás vér rendszerszimbóluma a cHCO3-(aP). Az vérgázanalizátorok szimbóluma lehet a HCO3-.

Miről informál a cHCO3-(aP) ?
Az aktuális bikarbonát értéket úgy számítjuk ki, hogy a mért pH és pCO2 értékeket behelyettesítjük a Henderson-Hasselbach egyenletbe. Emelkedett cHCO3- érték metabolikus alkalosis következménye vagy respiratorikus acidosisra adott kompenzatorikus válasz lehet. Csökkent cHCO3- értékeket metabolikus acidosisban és kompenzációs mechanizmusként respiratorikus alkalosisban láthatunk.

Klinikai értelmezés és megjegyzés
A bikarbonátot mindig a pCO2-vel és a pH-val összefüggésben kell értelmezni. Lásd pH.

cHCO3(aP,st), standard bikarbonát paraméter értelmezése

Standard bikarbonát, cHCO3(aP,st)

A cHCO3-(aP,st) referncia tartománya (felnőtt): 22-26 mmol/L

Definíció
A standard bikarbonát (cHCO3-(B,st) egy 37oC-on pCO2 = 40 Hgmm (5.3 kPa) és pO2=100 Hgmm (13.3 kPa) nyomású gáz keverékkel equilibriumban lévő vér plazmájában a hidrogén karbonát koncentrációja. Az artériás vér rendszerszimbóluma cHCO3-(aP,st). Az vérgázanalizátor szimbóloma lehet SBC.

Miről informál a cHCO3-(aP,st) ?
A teljesen oxigenizált vér equilibrálása 40 Hgmm (5.3 kPa) nyomású pCO2-vel a sav-bázis status respiratorikus komponensének eliminálására tett kísérlet. Ezen körülmények között egy alacsony standard bikarbonát metabolikus acidózisra, míg egy emelkedett standard bikarbonát metabolikus alkalózisra utal.

Klinikai értelmezés
A SBC-ot mindig a pCO2 és a pH függvényében kell értékelnünk. Lásd pH.

cBase(a), aktuális bázis felesleg paraméter értelmezése

Aktuális bázis felesleg, cBase(a)

A cBase(a) referencia tartománya (felnőtt): – 2 – (+)3 mmol/L

Definíció
Az aktuális bázis felesleg a titrálható bázis koncentrációja, amikor a vért erős bázissal vagy savval az aktuális oxigén nyomáson 40 Hgmm-es (5.3 kPa) pCO2-n, 37oC-on 7.40-es pH-ra titráljuk. Gyakran BE-nek rövidítjük és szimbolizáljuk. Az artériás vér aktuális bázis feleslegre utaló rendszerszimbóluma a cBase(a). Az vérgázanalizátor szimbóluma lehet ABE.

Miről informál a cBase ?
A bázis felesleg a vér normális puffer bázis mennyiségétől való eltérés mmol/L-ben kifejezve. A puffer bázis a vér teljes puffer kapacitását képviseli, mely bikarbonátból, hemoglobinból, plasma proteinekből és foszfátból áll. A normális teljes puffer bázis szint 48 +/- 2 mmol/L.

Klinikai értelmezés és megjegyzések
A BE-t mindig a pCO2 és a pH függvényében kell értékelnünk.

cBase(Ecf), standard bázis felesleg paraméter értelmezése

Standard bázis felesleg, cBase(Ecf)

A cBase(Ecf) referencia tartománya: +/- 3.0 mmol/L

Definíció
A standard bázis felesleg a bázis felesleg in vivo kifejezése. Az extracelluláris folyadék egy modelljére utal (egy rész vér a saját plazmájának két résznyi mennyiségében oldódik) melyben a vér ctHb értékének egy harmadával számolunk. Másképp kifejezve, a teljes extracelluláris folyadék (a vért is beleértve) haemoglobin koncentrációjának standard értéke 3 mmol/L-t lehet.

cBase(Ecf) = cBase(B) (ha ctHb = 3 mmol/L)

A standard bázis felesleg rendszerszimbóluma cBase(Ecf). A vérgázanalizátor szimbóluma SBE lehet.

Miről informál a cBase(Ecf) ?
A cBase(Ecf) a bázis felesleg a teljes extracelluláris térben, melynek a vér körülbelül egy harmadát teszi ki. A puffer kapacitás az extracelluláris térben eltérő, ezért a cBase(Ecf) jobban jellemzi az in vivo bázis felesleget, mint az aktuális BE.

Klinikai értelmezés és megjegyzések
A standard bázis felesleg (vagy hiány) független a minta aktuális pCO2 értékétől és jól tükrözi a sav-bázis status nem respiratorikus komponenseinek változásait. A SBE-t mindig a pCO2 és a pH függvényében értékeljük. Lásd pH.

AnionGap(K), anion rés paraméter értelmezése

Anion Rés (K+)

Az Anion Rés referencia tartománya (felnőtt): 8-16 mmol/L

Definíció
Az Anion Rés a kationok, a nátrium és kálium, és a mért anionok, klorid, bikarbonát közötti koncentráció különbség.

Anion Rés (K+) = cNa+ + cK+ – cCl- – cHCO3-

A rendszerszimbólum Anion Gap(K+). A vérgázanalizátor szimbóluma lehet Anion Gap(K+).

Miről informál az Anion Rés ?
Az Anion Gap(K+) a plazmában nem mért anionokat, pl. a proteineket, organikus savakat, szulfátokat és foszfátokat tükrözi (bár a plazma kálcium és magnézium szintén befolyásolja az Anion Gap(K+) értékét).
Az Anion Gap(K+) segédeszköz lehet a metabolikus acidosis differenciál diagnózisában.

A metabolikus acidosist két csoportba sorolhatjuk:
Amelyek Anion Gap(K+) emelkedéssel járnak, magukban foglalják a megnövekedett mennyiségű organikus savak jelenlétét.
Amelyek Anion Gap(K+) értéke a bikarbonát vesztés miatt normális.

Klinikai értelmezés
A. Csökkent Anion Gap(K+) értéket okozhat:
– a plazma proteinek csökkenése
– hyponatraemia
– nem mért kationok emelkedése

B. Növekedett Anion Gap(K+) értéket okozhat:
– ketoacidosis
– laktát acidosis
– vese elégtelenség
– mérgezés: szalicilát, methanol, ethylen glycol

C. Metabolikus acidosis normális Anion Gap(K+) értékkel:
– diarroea
– nem régóta fennálló uraemiás acidosis
– renalis tubuláris acidosis
– ureterosigmoidostomia

ODC, Oxigén disszociációs görbe értelmezése

Oxigéndisszociációs görbe, ODC

Az oxigén leadást meghatározza a hemoglobin-oxigén affinitás, mely számos tényező függvénye. A hemoglobin-oxigén affinitását az oxigén dissociatios görbe (ODC) fejezi ki, melynek helyzetét a p50 érték jellemzi.


Oxigéndisszociációs görbe, ODC

Az általános törvények a következők
Az ODC jobbra tolódása, melyet például acidosis okozhat, elősegíti az oxigén leadását a szövetek felé.
Az ODC balra tolódása, melyet például a FHbF okozhat, elősegíti az oxigén felvételét a tüdőben (vagy a placentában), különösen olyan helyzetekben, amikor alacsony a pO2.

Az ODC és a görbe jobbra illetve balra tolódását befolyásoló tényezők

Az ODC görbét balra tolja Az ODC görbét jobbra tolja
 c2,3-DPG  c2,3-DPG
 Temp.  Temp.
 pCO2   pCO2
 pH  pH
 FHbF  FSHb
 FCOHb
 FMetHb

A weboldalhoz a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállításokat ennél a honlapnál engedélyezni kell a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben elkezdi használni a honlapot vagy az "Elfogadás" gombra kattint azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás