Leggyakoribb preanalitikai hibák

Vérgázanalízis tudástár

Leggyakoribb preanalitikai hibák

A levegőbuborékok okozta eltérések a vérgáz-értékekben

Ha a mintában néhány percig levegőbuborék marad, az a pO2-értékeket jelentősen megváltoztathatja. Emiatt kifejezetten fontos, hogy a minták anaerob körülmények között legyenek és ne maradjanak bennük levegőbuborékok. Amennyiben levegő jut a mintába, azt azonnal el kell távolítani és az eredmények értékelésekor meg kell fontolnunk, hogy a mért értékek tévesek lehetnek-e a buborékék korábbi jelenléte miatt.
Egy relatíve kis térfogatú (a minta 0,5-1%-ának megfelelő) levegőbuborék is jelentősen befolyásolhatja a minta pO2-értékét, akár már 30 másodperc alatt is. Az eltérés annál nagyobb, minél hosszabb ideig marad a buborék a mintában és minél többet mozgatjuk azt. Ez a behatás kifejezetten nagy lesz, ha a mintát alacsony hőmérsékleten tároljuk, hiszen ekkor a hemoglobin oxigénhez való affinitása megnövekszik. Mivel az atmoszférikus levegő pO2 szintje 150 Hgmm (20 kPa), az eltérés általában pozitív irányú lesz, azaz a normál artériás vér (90-100 Hgmm /12-13 kPa/) élettani értékéhez képest magasabbak lehetnek. Az eltérés negatív irányú is lehet szupranormális pO2-érték esetén.

Levett minták – Inhomogenitás okozta eltérések

A mintavételt követően azonnal elkezdődik a vérben annak két fő alkotórészére – plazmára és vérsejtekre – való elkülönülése. A szedimentáció időtartama betegenként változó lehet. Bizonyos betegségekben a vérminta a levételt követően szinte azonnal szétválik plazmára és vérsejtekre.
Nagyon fontos, hogy a levett mintákat a vizsgálat előtt alaposan összekeverjük azért, hogy biztosan homogén vérminta kerüljön a műszerbe; különben a bejuttatott minta értékei nem felelnek meg a valóságnak.
A nem kellően összekevert, inhomogén minta különösen a ctHb értékeit befolyásolja. A hamis eredmények szükségtelen vérátömlesztéshez vezethetnek, vagy ellenkezőleg a szükséges transzfúziót nem kapja meg a beteg. A pO2, az ABE, az SBC, és ctO2 értékeit szintén befolyásolja a minta inhomogenitása.

A hemolízis okozta eltérések az ionizált kalcium és kálium értékekben

A hemolízis nagyban befolyásolja a vérminták plazmájában mért ionizált kalcium és kálium értékeit, ugyanis a káliumkoncentráció (cK+) nagyobb, az ionizált kalciumkoncentráció (cCa2+) viszont kisebb a vérsejtekben, mint a plazmában.
A hemolízis okozta változások téves diagnózishoz vezethetnek, aminek igen súlyos következményei lehetnek. A hemolízis a káliumkoncentráció értékeinek hamis emelkedését okozza, mintha a valójában normokalaemiás betegnek hyperkalaemiája, vagy a hypokaelaemiás betegnek normokalaemiája lenne. A hemolízis az alábbiakban felsorolt helytelen mintakezelés következtében jöhet létre:

  • A vérminta szűk bemeneti nyíláson keresztül történő, nagy erejű szívása esetén. Szűkület jöhet létre pl. kis átmérőjű vérvételi tűnél, katéter csatlakozásánál, vagy a műszer bemeneti nyílásánál stb. Ennek veszélye fokozódhat, ha a bemeneti nyílást egy véralvadék részben elzárja.
  • A bőrfelület túlságosan erős dörzsölése, vagy nyomása esetén, kapillárisminta vételekor.
  • A vérminta hűtése esetén, ha a minta egy része a jéggel közvetlenül érintkezik és megfagy.
  • Túl erős keverés, rázás.

Ez a hibalehetőség különösen akkor gyakori ha a pácienstől nyert vérminta hematokrit-értéke (Hct) nagyon magas, mert ez esetben a plazmatérfogat relatíve alacsony.
Már kismértékű hemolízis is (pl. a vörösvérsejtek mindössze 1%-ának hemolízise) 0,7 mmol/L-rel növeli a plazma kálium-értékét (45% Hct koncentráció esetén) a sejtekben lévő nagy káliumkoncentráció miatt (a normál plazma kálium-érték: 3,5-5,0 mmol/L). A részben hemolizálódott minták okozzák a diagnózisok legnagyobb hibaforrását, mert ezekben az esetekben sohasem nyilvánvaló, hogy a minta hemolizálódott-e.
A hemolízis gyanúja (vagy a nem várt magas káliumkoncentráció) esetén érdemes a minta kis részét lecentrifugálni egy hematoktrit-centrifugában és ellenőrizni a minta színét. A fiziológiás minta tiszta plazmára és vérsejtekre különül el. Ha a plazma színe kissé pirosas, vagy teljesen vörös, az egyértelmű hemolízisre utal.

A tárolás okozta eltérések a vérgáz, pH, metabolit és a kálium értékekben

Amennyiben nem lehetséges a minta lemérése közvetlenül a mintavétel után, akkor azt a mérési tévedések elkerülése érdekében megfelelően tárolni kell. A vérsejtek metabolizmusa a levett vérmintában is folytatódik. Ez megváltoztatja a vérgáz, a pH és a metabolit paraméterek értékeit. A nagy fehérvérsejt-szám, amely pl. a leukémiás betegek esetében lehetséges, kifejezetten gyors metabolizmust eredményezhet. Ilyen esetekben a minta tárolása nem ajánlott.
A kálium érték a mérési késlekedés miatt is változik. Nagy a különbség a sejteken belüli és kívüli cK+-értékek között. Ezt a koncentráció-grádienst a nátrium-kálium-pumpa tartja fenn.
A minta hűtése a  nátrium-kálium-pumpa mechanizmust gátolja, így az képtelen fenntartani a nagy cK+-grádienst. Ebből következően a mért cK+ növekedni fog, mert az ionszelektív elektróda a plazmafázis koncentrációját méri.
A minta sértetlenségének megőrzése érdekében javasolt a mintát lehűteni, ha 10 percnél hosszabb ideig kell tárolnunk. Ugyanis a 0-4 oC-ra történő hűtés a metabolikus folyamatokat tizedére csökkenti. Ugyanakkor a meggátolt nátrium-kálium-pumpa mechanizmus befolyásoló hatása miatt, ne tároljuk a mintát 30 percnél hosszabb ideig.

A mintákban lévő véralvadékok hatása a műszer működésére

A mintavevő eszközben a minta alvadása azonnal megkezdődik és már 15 másodpercen belül mikro-alvadékok képződnek. Az NCCLS megállapítása szerint nagyon fontos a minta teljes alvadásgátlását biztosítani, mert a mikroszkopikus alvadékok egy idő után a vérgázanalizátorok meghibásodását eredményezhetik.
A legrosszabb esetben a véralvadékok úgy rakódnak le a műszerekben, hogy az téves eredményeket mér anélkül, hogy a meghibásodását jelezné. A páciensek kezelése ekkor jelentősen veszélyeztetett. Más esetekben a véralvadékok miatt a gép meghibásodást jelezhet, vagy néha teljesen leállhat, így a további minták mérése nem lehetséges mindaddig, amíg a műszert meg nem javítják. Végül a véralvadékok inhomogén mintákat is eredményezhetnek, aminek a következtében számos paraméter mérési eredménye megváltozhat.
A minta alvadásának gátlása érdekében a mintavevő eszközt véralvadás-gátlóval kell előkezelni pl. Na-, Li-heparinnal.

A folyékony heparin hígító hatása és az artériás katéterek átmosása miatti eltérések a pCO2, ctHb, elektrolit- és metabolit értékekben

A teljesvér-minták esetében száraz heparinnal előkezelt fecskendőket ajánlott használni. A folyékony heparin használatát kerülni kell, mert a vérminták hígulását okozza. Emiatt az elektrolit, ctHb, pCO2 és metabolit paraméterek értékeiben a valós értékekhez képest alacsonyabb értéket mérünk. Vizsgálatok számolnak be arról, hogy a vérminták hígulása a klinikai gyakorlatban, mintegy 10%, de esetenként 40% is lehet. A minta 10%-os hígítása a ctHb, metabolit és pCO2 paramétereket 10%-kal, míg az elektrolit értékeket 14%-kal csökkenti a valós értékeikhez képest (Hct-tól függően). A cCa2+ értékek kissé kevésbé csökkennek, mert a Ca2+ fehérjékhez való kötődése pufferszerű kompenzációs hatást eredményez.
A klinikai gyakorlatban a hígítás mértéke eltérő, ami két okra vezethető vissza. Először is a különböző felhasználók különböző mennyiségű heparint töltenek a mintavevő eszközökbe, másrészt a különböző felhasználók különböző mennyiségű vérmintát vesznek ehhez. Ezek a tényezők kiszámíthatatlanul hígítják a mintát, így lehetetlen a mért értékek hígulási hibaszázalékát meghatározni.
Ha az artériás katéterek átmosásakor alkalmazott fiziológiás sóoldatot nem távolították el teljes mértékben a mintavétel előtt, az eredmények ebben az esetben is hibásak lesznek a vérminta hígítása miatt.

A heparin hatása az ionizált kalcium értékekre

Amikor elektrolitokat vizsgálunk, különösen az ionizált kalcium-értékeket, fontos emlékeznünk arra, hogy az általánosan használt heparin-készítmények az ion kötő hatásuk miatt jelentős eltéréseket okozhatnak az eredményekben. A műszerek ion-szelektív elektródái a vér plazmafázisának szabad ion-koncentrációját mérik. Az általánosan használt heparinoknak (Na és Li) szabad negatív töltésű kötőhelyei vannak, amelyek a vér pozitív töltésű ionjait (pl. Ca2+, K+ és Na+) megkötik. Annak következtében, hogy az ionok a heparinhoz hozzákötődnek, az ion-szelektív elektródákkal többé nem mérhetők, így a műszerek alacsonyabb eredményeket adnak a valós értékeknél.

Két módon lehet elkerülni a heparin okozta elektrolit hibákat

Elektrolitok mérése esetén alacsony koncentrációjú heparint kellene használni, mert az általános heparin az elektrolit értékeket eltorzítja. Minél kisebb a heparin-koncentráció, annál kisebb eltérést okoz. Elméletben néhány egység (IU heparin/mL) heparin is elegendő a minta alvadásgátlásához, ha azt megfelelően eloszlatjuk a mintában. Ugyanakkor a klinikai tapasztalatok azt igazolják, hogy a kis koncentrációban alkalmazott heparin  jelentősen növeli a minta alvadásának kockázatát és az ezzel járó problémák előfordulását.
Az elektrolit-mérések céljára speciális „elektrolit-kiegyenlített” heparint kell használni, hogy elkerüljük a mérési hibákat. Ezzel a speciális eljárással semlegesíthető a heparin szabad-ion megkötő hatása. Ezt az elekrolit mérésére kiegyensúlyozott heparint, relatíve magas koncentrációban ajánlott alkalmazni, különösen az ionizált kalcium meghatározásakor. Ez nem okoz klinikailag szignifikáns eltéréseket az elektrolit-értékekben és a vérminta alvadási kockázata is minimalizálható.

Hamis artériás értékek – az artériás és a vénás vér keveredése következtében

Ha a mintavétel közben az artériás és a vénás vér keveredik, akkor a mért paraméterek – különösen a pO2 és az sO2 – nem a valós artériás értékeket fogják mutatni és jelentős zavart okoznak az eredményekben. Abban az esetben ha ez a keveredés megtörténik tanácsos új artériás mintát levenni, mivel már pár csepp vénás vér is jelentősen befolyásolja az artériás mintát.

A mintavétel idejének rossz időzítése, átmenetileg instabil beteg esetében

Annak érdekében, hogy valós képet kapjunk egy beteg állapotáról, nyugodt körülményeket és stabil ventilációt kell biztosítani a vérvétel előtt és közben. Közvetlenül a lélegeztetés beállításainak változtatása után és egyéb beavatkozásokat követően (pl. a mért paramétereket befolyásoló infúziók bekötése), ne vegyünk mintát a betegtől. Várjunk 15-20 percet, amíg a beteg állapota stabilizálódik és a vizsgálandó paraméterek szempontjából megtörténik a kiegyenlítődés. Ha ezekre nem ügyelünk, az eredmények alapján kialakított diagnózis nem a beteg valós állapotát tükrözi és az eredmények változásából levont következtetések megkérdőjelezhetőek.

A weboldalhoz a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállításokat ennél a honlapnál engedélyezni kell a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben elkezdi használni a honlapot vagy az "Elfogadás" gombra kattint azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás