Vérgázanalízis tudástár

Preanalitikai hibák csökkentése

Az alábbiakban felvázolt egyértelmű előírások betartásával csökkenthetjük a preanalitikai hibákat.

Mielőtt levennénk a vérmintát

A mintavétel időpontját a kezelésért felelős személyzettel együttesen szükséges megterveznünk. Annak érdekében, hogy valóságos képet kapjunk a beteg állapotáról, rendkívül fontos, hogy rögzítsük a beteg pontos statusát a mintavétel időpontjában, s lehetőleg akkor végezzünk mérést, amikor a beteg állapota stabil. Általánosan, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a minta mindig a beteg pillanatnyi állapotára jellemző. Ez a vérgáz analízisben különösen fontos, hiszen nagyon sok mért paraméter másodpercek alatt jelentős mértékben változhat. Ezért célszerű egy vérmintából származó vérgáz értékeket a folyamatosan monitorozott légzési és keringési paraméterekhez viszonyítanunk; ezek azok az értékek, amelyeket a mintavétel időpontjában rögzítenünk kell.
A mintavételi eszköznek az alvadás megelőzése érdekében megfelelő mennyiségű heparint kell tartalmaznia. Nem megfelelő heparinizálás mellett alvadék képződik és eltömítheti az analizátort vagy pontatlan pCO2, pH és hemoglobin értékhez vezethet.
Javasolt száraz heparinnal előheparinozott mintavételi eszközöket használni. A folyékony heparin hígítja a mintát és hibás, a valóságosnál gyakran több, mint 10 %-kal alacsonyabb értékeket fog eredményezni. Ha elektrolitokat, ionokat mérünk, a torzított eredmények elkerülésére elektrolit-kiegyensúlyozott heparint szükséges használni. A nem-elektrolit-kiegyensúlyozott heparin megzavarja az elektrolit méréseket, mivel a heparin a kationokhoz, például a kalciumhoz és a káliumhoz kötődik.

Közvetlenül a mintavétel után

Ha levegő buborék képződött a fecskendőben, fedjük be a fecskendő nyílását egy gézlappal és függőlegesen felfelé tartva lassan nyomjuk előre a fecskendő dugattyúját, s távolítsuk el a légbuborékokat.
Miután megszabadultunk a levegő buborékoktól, a védőkupakjával lezárt mintavételi fecskendőt alaposan keverjük össze, hogy feloldjuk a heparint. Ha ezt elmulasztjuk, mikro-alvadékok keletkezhetnek, amelyek megváltoztathatják a mért eredményt vagy a vérgáz analizátorban tesznek kárt.
A beteg azonosító céduláját ragasszuk rá a fecskendő tartályára olyan adatokkal együtt, mint a mintavétel időpontja, helye és a minta fajtája, a beteg hőmérséklete, a lélegeztetőgép beállított paraméterei, stb. A hőmérséklet és a FO2(I) befolyásolják a vérgáz analízis eredményét, ezért a beteg hőmérsékletét feltétlenül írjuk le. Ha a beteg hőmérsékletét beütjük a vérgáz készülékbe, a minta analizálásakor a gép kiírja a hőmérséklet- korrigált eredményeket is. A FO2(I) szükséges a shunt keringés kiszámításához.

Tárolás és transzport

Általánosan, a mintákat, amilyen gyorsan csak lehet, analizálnunk kell, hogy csökkentsük a folyamatos anyagcsere hatásait, az oxigén fecskendőn keresztül történő diffúzióját, valamint a vörösvérsejtekből kiáramló kálium mennyiségét. Ha egy mintát több, mint 10 percig tárolunk, a metabolizmus csökkentése érdekében 0 – 4 °C-ra kell lehűtenünk. A mintát 30 percnél hosszabb ideig 0 – 4 °C hőmérsékleten sem tárolhatjuk.

Közvetlenül az analízis előtt

Nagyon fontos, meggyőződnünk arról, hogy az analizátorba bekerülő minta homogén legyen. Ha nem így lenne, jelentős hibák keletkezhetnek, különösen a hemoglobin paraméterek értékeiben. Ezért fontos, hogy ismételt fel-le fordítással és vízszintes forgatással jól elkeverjük a mintát. Egy 30 percig tárolt minta teljesen leülepedhet, ezért nagyon alapos keverést igényel.
A fecskendő conusából származó első néhány csepp vér gyakran alvadékos és nem jellemző az egész mintára. Következésképpen, mielőtt a mintát befecskendeznénk az analizátorba, néhány csepp vért mindig nyomjunk ki a fecskendőből, például egy gézlapra.

A postanalitikai fázis

Amikor értékeljük az eredményt, figyelembe kell venni, hogy befolyásolhatta-e az eredményt valami, különösen akkor, ha az eredmény eltérő a beteg általános állapotától. Ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy az eredményt befolyásolta valamilyen tényező, az értékelésnél meg kell említeni, s a klinikai döntés hozatalban számolni kell vele.